"Amily mértékben népesednek a nagy metropolisok, éppen úgy nehezül a férfi és nő közötti tartós viszony kötése. Kinn a falun könnyű az ismerkedés: a legény a leánynak s ez viszont amannak minden jó és rossz tulajdonát kiismerheti, megtudhatja minden ember a másik vagyoni állását, rá is ér, hogy szerelmes legyen, s van akitől tanácsot kérjen; de egy másfél millió, hárommillió emberi ábrázatot összefoglaló quodlibetben, amilyenek a huszadik század fővárosai, ugyan hogy találjon rá Ádám a magához való oldalbordára? Az emberek nagy házakban laknak, ismerősök félmérföldnyi távolban egymástól; akik szomszédok, egymásnak a nevét sem tudják, s ha egyik évnegyed alatt annyira mentek, hogy ismerni kezdik egymást, a másik évnegyedben már odább hurcolkodnak, s soha hírét se hallják többé egymásnak. Aztán senki sem bízik egymáshoz. Minden ember cifra, s minden ember közül kétharmadrész adós a cifra ruhájával. Különösen a szép ifjú hölgyek irányában igen nagy az optikai csalódás. Az ember nem tudja, hogy hercegnő-e az, vagy balett-táncosnő, akinek a hintaja után bámult, s a lesütött szemű kisleány abban a kartonruhában azért jár e olyan szegényesen, mert az erénye nagyon drága, vagy azért, mert nagyon olcsó? És elvégre az ember nem ér rá, még ha célszerűnek találná is, hogy az utcán, a bálban, a színházban válogassa ki a magához való élettársat, hogy ezzel töltse az idejét; hivatala, boltja, üzlete van; lótni, futni, ülni, firkálni, kalkulálni, veszekedni, dolgozni kell egész nap, az ember futtában eszik, futtában szeret, siet fizetni, s szalad a dolgai után."
No comments:
Post a Comment